Milyen könnyű is embereket megítélni. Pofon egyszerű dolog ez, csak véleményt formálsz róluk és a nem jó értelembe. Máris ítélkeztél. 

Mikor is eltekintünk attól, hogy én megmondjam valakiről, hogy mit csinál rosszul vagy esetleg jól, megpróbálom meglátni az illetőben, hogy miért is csinálja amit csinál. 

Szóval a miértekre keresem a választ, miután véletlenül is bele mernék szólni az ő életébe.

Akad nekem egy jó ismerősön, nevezhető barátnak is, mert sikerült már kiismernem kellőképpen.

Férjes asszony egy gyerek. Ó, de szép is a családi élet.

Csak épp az asszony szerint nem. 

Ő túlságosan meg van kötve. A férje nem engedi el sehova, mindent neki kell csinálni, a férfi nem úgy keres, hogy jól éljenek. Na meg állítása szerint bunkó paraszt módjára viselkedik.

Következtetés: Asszony félrekacsingat.

Na most hogy ő félre-félre nézeget, ismerkedik másokkal, neki ez szabadságot jelent. Amikor csak tud fűt fát összehord hogy hol volt éppen. Igazából élvezi az életet.

De most akadt egy ember akivel tudna lépni, a házasságból meg miden honnét. Talált egy férfit, aki a gyerkőcöt is elfogadja és őt is, segítené mindenbe.

De a nő elött van egy fal. Egy fal aminek csak a külső felén vannak "írások" a belső felén nincsenek, amit esetlegesen észre is tudna venni a nő. 

Visszatartás: Valami visszatartja a nőt. Papolt eleget nekem arról, hogy ő kivel tudná elképzelni az életét, az újrakezdett életét, de még sem engedi oda. Pedig akkor lehet szabadabb lenne. De a fal ott van és már csak arra kellene, rájönni, hogy fordulhatna meg a fal, és hogy lehetne szép lassan lebontogatni.